Szinte még most is tisztán emlékszem,mintha tegnap történt volna......Bár nem mondható igazán kellemes emléknek.......
2011. február 08.- án költöztünk (akkori) párommal az EU Support B.V. uitzendburo-s lakásába,ahol a lakó társak eleve azzal fogadtak minket,hogy amióta ők ott laknak (ami kb akkor volt 2 hónapja) nincs fűtés a lakásban....már mint pontosan le van fotózva a 11C(Celsius)-os lakás tél víz közepén.......mert hogy amikor kisütött a nap akkor volt 11C..........- hozzá teszem: "nem igaz hogy két hónap alatt nem nyitották ki a szájukat?!?".....mármint akkor ezt gondoltam,de hát mégis vannak ilyen emberek.... -
2011. február 09.-én kezdtem el dolgozni az InterChicken B.V. leányvállalatánál, a Scholmann B.V.-nél, amely egy csirkecsomagoló üzem volt,melyet a későbbiekben be is zártak, mert romlott húst csomagoltattak velünk miközben nem voltunk sem emberként sem mint dolgozó megbecsülve.
Ezen a napon reggel annyit mondott nekem az egyik műszakvezető,hogy csak 4 órát fogok dolgozni, hogy lássam hogyan folyik a munka a gyárban....de sajnos nem gy történt....az első napomon 16 órát dolgoztam úgy, hogy még sosem dolgoztam ilyen helyen előtte, így inkább nem is mertem szólni érte....
A nap viszont itt még sajnos nem ért véget hisz ezek után hazamentünk a munka végén és várt a jéggé fagyott lakás bennünket,amitől másnapra fel is fáztam és párom ki is verte a munkaközvetítőnél a balhét,mert nincs fűtés és ez élhetetlen körülménynek számít!.... - Mindenkit zavart, hogy nincs fűtés de a többiek nem szóltak a munkaközvetítőnek,mert gondolom nekik mindegy volt,csak munkájuk legyen......de nem lehet MINDEN felett szemethunyni! - szóval az első napom ilyen volt......
A Baleset Napja
2011. március 28.- A BALESETEM NAPJA!
Ismételten reggel fél 6-ra kellett mennem dolgozni (bár ez csak néha fordult elő,hisz többnyire Mária és férje kibulizta nekem,hogy velük legyek, vagy ha reggel korábban kéne mennem ne kelljen....olyan aranyosak voltak Máriáék,de valamiért a többiek nem tudtak velük jól kijönni,mert se nem beszéltek hollandul,se angolul,és még lengyelek is voltak szegényeim....így a három nyelvet keverve beszéltek.....aranyos...)
Elindultunk aznap a munkába reggel és egyszer csak hasított egyet a hátam,de olyat, hogy lefejeltem a műszerfalat elég keményen.......még munkakezdés előtt szédültem is....
Így, hogy most már a második héten vették el a szabadnapomat marhára fájt a hátam...munkavégzés közben is már éreztem, hogy valami nincs rendjén mert halkan néha reccsent a vállamnál,de a hidegnek tudtam be és a nem kiadott szüneteknek....(nem könnyű úgy dolgozni ha hivatalosan két óránként ki kell engedniük szünetre,de nem teszik....csak 6-7 óránként van szünet......16 úrás műszakokban dolgozunk.....a munkáltató meg üvöltözve mondja,hogy: "te nem ember vagy,hanem egy robot....csak egy állat!")...
Olyan 10 óra magasságában a hátam reccsent egy hangosat a bal lapocka alatt, majd összeestem de úgy, hogy a műszakvezető karjaiba.... - ez volt IBO - aki azonnali hatállyal kivitetett a párommal és egyik munkatársunkkal a kórházba Utrechten belül...... a ST.Antonius kórházba mentünk,ahol eleve a párom és a munkatársam vitt be a vállukon és az információs pultnál volt egy hölgy, aki eleve úgy fogadott minket, hogy: mutatott a bejárat felé és: "arra van az ajtó, ha már a saját lábán be tudott jönni akkor hétfőn keresse fel a háziorvosát!".....Párom ekkor érthetően kikelt magából,de indulatait tartani tudta még.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése